2011. március 15. Lazítás

Ezt a jeles napot azzal ünnepeltük, hogy kitűztük Miki házára a magyar zászlót és megkértük Brigitte-t- Miki kedvenc szomszédját , egy 60+ éves szimpatikus osztrák nőt- hogy fotózzon le bennünket. Azt hiszem, hogy az elég abszurd módja volt Március 15.-e megüneplésének, hogy az emigráns nagybátyám londoni háza előtt állva egy labanc nő készít rólunk családi képet a magyar zászlóval. Amolyan XXI. századi történés. ( képek a Miki háza link alatt korábban)
Brigitte egyébként nem volt túlságosan képben a mi ünnepünk tekitetében. nyilván nekik nem ez volt a fő csapásirány a történelem oktatásban. Mindenesetre viccesen vette a felkérést.

Lidi szempontjából is elérkezett a nagy nap, be tudtunk végre menni a bizsu boltba, amibe már napok óta áhítozott. Ott aztán volt nagy tobzódás. Lidi is és Kinga is jelentős tételeket áldoztak be a zsebpénzükből. :-) Sál, táska, gyűrű, egyéb kiegészítők......etc
Balázs egész jól viselte. Lekuporodott egy székre és készített rólunk képeket. Íme :

Bizsu bolt

Ezt követően bemetróztunk a belvárosba és a tervek szerint ketté váltunk. Lidi és Balázs a könnyedebb London Eye + Aquarium programot választották, mi Kingával a Victoria & Albert Múzeumban tettük látogatásunkat.

Az utóbbiban csalódás volt, hogy pont számunkra a fő attrakció -a divat rész- 2012 ig felújítás alatt van.
Ettől függetlenül nagyon kellemes volt. Különlegesen szép volt az ékszer kiállítás - bemutatva a teljes fejlődést- valamint a reneszánsz építészet.

képeink :

Victoria & Albert museum


Kora délután ismét találkoztunk a Selfridgesben,

ahol egyúttal megebédeltünk és utána felmentettük Balázst az Oxford street-i vásárlás alól. Oda csak mi hárman lányok mentünk.

Addig Balázs visszament a Múzeumokba és abszolválta azokat a részeket, ami kimaradt.

2011. március 14. Richmond Park és Hampton Court

Ezen a reggelen találkoztunk Miki lányával,  Annával, aki elhozta a kutyáit is.
erről és egyéb fényképezkedésekről Miki háza előtt illetve a környékről itt láthatóak a képek.

Miki háza és környéke


Gyönyörű verőfényes napsütés volt koradélutánig , ami nagyban kedvezett a délelőtti programunknak. Busszal elmentünk a Richmond Park Rowhampton Gate bejáratához, ahol béreltünk magunknak bicajt három órára. Ez a park többek közt arról híres, hogy amolyan vadaspark-szerűen működik, vagyis az őzek és dámok szabadon kóborolnak.
Van még a közepén egy botanikus kert féle is, Isabella Plantation-nak hívják, amolyan béke szigete.
Épp elég volt a három óra, hogy körbe érjünk. Különösen, hogy az utolsó 1-2 km-en az én bicajom végzetes defektet szenvedett, ezért tolnom kellett.

Richmond Park bicajjal

Biciklizés után jó lett volna egy taxit elcsípni, hogy spóroljunk az idővel, de nem jött össze. Busszal elmentünk Wimbledonba, s onnan 20 perc vonattal Hampton Court. Ez egy hatalmas Tudor korabeli palota, amit szinte reménytelen volt bejárni egy rövid délután alatt. Mindenesetre tettünk egy próbát.
Mire az angol parkhoz jutottunk, már igencsak hűvös volt. Ettől függetlenül szép volt.
Itt is kaptunk audio guide-ot a jeggyel, de itt csak külföldiül lehetett hallgatni, ami a lányoknál nem aratott osztatlan sikert. Majd legközelebb !
Sok érdekes sztori hangzott el VIII. Henrik-ről, valamint Orániai Vilmosról...... :-)

Hampton Court

Kastély zárás után betértünk még a Wolsey kardinálisról elnevezett pub-ba, ahol egy angol estebédet elfogyasztottunk. Amolyan angolosan középszerű volt, de része volt a fílingnek.
Wolsey egyébként magának építtette a palotát, de igyekezett behódolni a szimpatikus VIII. Henriknek, ezért neki adta ajándékba.  :-)))
Faraday és Wren háza is itt található. Lásd képek.

Wolsey pub

2011. március 13. Múzeumok és teázás

Erre a napra nem ígértek túl jó időt, ezért ekkorra időzítettük a múzeumokat és nyitás előtt még egy kis séta a Hyde park és a Buckingham Palota környékén.

Buckingham Palota és környéke

 Délelőtt a Science Museum-ot, délután a Natural History Museum-ot. Ennyi idő alatt csak ízelítőt kaphattunk, de ettől függetlenül lehengerlő volt mindkettő.

Science Museum képeink :

Science Museum

Natural History Museum képeink:

Natural History Museum

Számomra a nap és talán a teljes londoni túra csúcspontja az volt, hogy a két múzeum között sikerült egy igazi angol délutáni teát abszolválni a Kensington Palota Orangery részében.
A hely maga télikert volt korábban, ahová a narancsfákat behozták télire. Most egy elegáns teázó működik benne.
Ezt a fajta teázást az angolok cream tea-nek hívják, mert a teához felszolgálnak mazsolás kalácsot eper dzsemmel és ún clotted cream-mel (tejszín és vaj közötti átmenet, édes) . A tányér három szintes, alul vannak a lazacos, uborkás szendvicsek, középen a kalács, felül a dzsem és a cream. Dekadensebb vendégek, mint én , pezgőt is kérhetnek hozzá.
Azt hiszem, hogy ezzel sikerült a családtagjaimat is lenyűgözni.

Persze a parkok, melyeken áthaladtunk szintén nagyon szépek voltak, rengeteg nyíló tavaszi virággal, de az idő valóban borús és szeles volt, ezért ezt a részét csak mérsékelten tudtuk élvezni.

teázás az Orangery-ben :

Orangery és séta

2011.március 12. City of London

Viszonylag korán felkeltem és kisétáltam a sarki fűszereshez, pékhez, újságoshoz. Ez visszahozta a régi élményeket, mert etekintetben minden ugyanolyan mint amikor elmentünk Angliából. Mindenki kedvesen köszön, udvariasan szól hozzád, de itt meg is áll.
Az első reggelit ebből az aranyháromszögből sikerült beszereznem. Sőt, még szendvicseket is készítettünk, ami jó stratégiának bizonyult a további napokra is.

Reggeli után próbáltam a Citibank-kal tisztázni, hogy vajon miért nem működik a hitelkártyám a második próbálkozás óta Angliában és adja azt az üzenetet, hogy pin locked. Udvariasan elküldtek a francba.
Ez a későbbiekben sem javult, sőt ugyanez történt Balázs Citibank hitelkártyájával is.
Ezt végtelenül bosszantónak véltem és vélem ma is, mert nem erre rendezkedtünk be. Szerencsére volt elég pénz a folyószámlámon, így tudtunk abból költeni, de természetesen nem vittünk magunkkal fontban túl sok készpénzt.

Első igazi túrista nap lévén korán idultunk a felfedező útra. Reggel 9 kor már az emeletes buszról hívtuk Mikit, hogy minden rendben van. A metrónál ért egy kis meglepetés, mert kiderült, hogy szombat- vasárnap felújítást végeznek azon a szakaszon, ami nekünk is fontos. Kisebb duzzogás után megkerestük a metró pótlót és beletörődtünk a sorsunkba, csakúgy mint a derék angolok. Nem is volt annyira megterhelő így hétvégén. Legalább többet láttunk a környékből.

Először a Tower of London -hoz vettük az irányt. Jegyváltásnál szokásos procedúra, probléma a hitelkártyával, viszont gond nélkül használható a "two for one" itthon kinyomtatott voucher a travelcard-dal.
Hűvös, de szép napos idő volt , ami igazán kellemesnek tűnt a nézelődéshez. Elég ügyesen taktikáztunk és az általában zsúfolt helyeket látogattuk először, így elkerülve a későbbi tumultust a korona ékszereknél.

A legszebb részeknél nem volt szabad fotózni, így csak a maradékról van kép. 

Íme :

Tower of London

Van pár kép a fekete hollókról is. Ezeket nagy becsben tartják, mert az a legenda, hogy ha eltűnnek, akkor baj éri a műintézményt. Külön Beefeater dolga , hogy őket ellássa, szárnyaikat megvágja, hogy ne tudjanak elrepülni.

Ezt követően átmetróztunk a Westminster Abbey-hez. Az első élmény, amikor kiléptünk a metróból az a Big Ben látványa volt. Lidinek ez az egyik legerősebb londoni élmény, ami bevésődött.
Nagy meglepetésünkre a székesegyházban a jegyekhez járt audio-guide, amit magyarul is lehetett hallgatni. Ez különösen a lányoknál növelte az élmény élvezeti értékét.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fel lesznek villanyozva, öröm volt látni.
A fotózással itt is az volt a szitu, hogy csak a kerengő részen és kívül tudtunk képeket készíteni.
A többi megmarad a guidebook-ban.

Kingát nagyon elvarázsolta az a tény, hogy a Poet's Corner-nél nők is szerepeltek. Milyen haladó nép ez az angol, mondta.

Képek itt :

Westminster Abbey

Westminster után már csak egy "laza séta".....Embankment mutatványosainál , Horseguards House,
 St James Park, Trafalgar Square......

séta képei :

Séta Westminster után

Hazafelé még bevásároltunk egy Sainsbury's-ben és Mikinél egy pazarr vacsorát készítettem, mindenki legnagyobb megelégedettségére.
Étterembe alig mentünk, mert este már olyan fáradtak voltunk, hogy otthon akartunk lenni lazítani egy kicsit, később meg nem volt kedvünk újból útra kelni.

2011. március 11. Megérkezés

Délután 2 körül érkeztünk Luton-ba, a reptérre. Ez Londonhoz képest a világ vége,vagy annál egy picit távolabb.
Még itthon hosszasan fontolgattuk, hogy autóbérlés, shuttle busz + vonat, Greenline busz, vagy taxi. Greenline esett ki nyerő megoldásként kényelem, ár-érték arány tekintetében.
Már  a jegy vásárlásnál konfliktusba keveredtem a pénztárosnővel, mert először rossz jegyet adott, másodszor pedig benyelt 20 fontot. Így rögtön ki kellett villantanom a fogam fehérjét, ami megtette hatását.
Eredeti tervek szerint a Viktoria pályaudvarig haladtunk volna, hogy ott letesszük a csomagokat és utána még belegyömöszöljük a Madame Tussauds múzeumot a napi programba. A busz azonban elég lassan haladt, így egyre fogyott a remény.
Balázs egyszer csak felismerte a Sherlock Holmes múzeumot, ahol a busz megállt és egy huszárvágással azt kezdeményezte, hogy szálljunk le ott, mert ott van a MT múzeum  a közelben , a csomagokkal meg lesz ahogy lesz.
Lekászálódtunk hát a buszról, Balázst és a lányokat betereltem egy szendvics-bárba, én meg elmentem a közeli Marylebone  vasútállomásra beszerezni a travelcard-okat, mert még azt is itthon kitaláltuk, hogy nekünk a 7 napos travelcard éri meg legjobban, vasútnál megváltva, mert így a "two for one " promócióval sok belépőnél jól járunk. A gyakorlat ezt igazolta is.
A csomagokat viszont nem tudtuk lepattintani, mert csak nagy pályaudvarokon van megőrző, az is egy kisebb vagyoért. Így bepróbálkoztunk, hogy a MadameTussauds-ban leadjuk. Ezt nem lehetett, viszont megengedték, hogy végighúzzuk magunkkal. Azzal az egy megkötéssel, hogy az itthonról vitt pálinkát ki kellett belőle túrni, leadni, majd távozáskor felvenni. Elég vicces volt a bőröndökkel átvonulni a múzeumon, de megoldottuk.
Maga a múzeum olyan, amilyen.....kissé bazári, de abban a kategóriában azért profi........
Nekem talán a 4D filmvetítés volt az, ami különlegesnek számított. A normál 3D felett még egyéb érzéki élményeket is nyújtott az amúgy nagyon bugyuta animációs film. A legfélelmetesebb számomra az volt, amikor azt az érzetet keltették bennünk, hogy a székek alatt nagy bogarak támadnak. Sokan- köztük én is- szó szerint a nyakukba kapták a lábukat.
A legviccesebb talán az volt, hogy a kijárat környékén az az őr állt ott viaszbábuként, akinek leadtuk a pálinkát. Nagyjából mindenki elhitte, hogy ő is bábu, majd amikor valami vicces mozdulatott tett egy-egy csinosabb látogató irányába, akkor volt kacagás.

képek :

Madame Tussauds Múzeum

Ezután megpróbáltunk csomagokkal tömegközlekedve eljutni Miki házához Putney környékére-Wimbledon környéke gyengébbek kedvéért.
Minden tökéletesen működött, a kinyomtatott infok alapján csont nélkül ment a tájékozódás.
A lakásba is könnyen bejutottunk és hamar feltaláltuk magunkat.
Első este egy Miki által preferált jobb féle kínai take-away-t rendeltünk. Nem is volt rossz. Különösen, hogy helybe jött.

Miki anyám unokatestvére, 56-os emigráns, nagy életművész. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy a londoni rezidenciáját a rendelkezésünkre bocsátotta. Ez mind anyagi, mind kényelmi szempontból nagy segítség volt számunkra. (Ő épp Magyarországon volt.)
Hallomásból kicsi korom óta ismerem, sokat emlegetett név volt a családban. Személyesen csak egyetemista koromban találkoztunk az édesanyjánál Soltvadkerten, amikor én épp Írországba készültem dolgozni 3 hónapra. Azonnal angolul szólt hozzám és azt hiszem, hogy akkor átmentem nála a "vizsgán".
Sok vicces élmény fűz hozzá , különösen azokból az évekből, amikor Kinga születése előtt 2 évig Angliában dolgoztunk. Szoktunk róla sztorizgatni. :-)